khandroma blog

Rendünk szellemi vezetőjének, Vadzsramálának írása Láma Anagarika Govindáról.  Gyakran a buddhizmus nyugati úttörőjének nevezik őt, aki hidat vert kelet és nyugat között. Azóta a Dharma, s különösen annak tibeti hagyománya is gyökeret eresztett nyugaton, és tisztázódott számos félreértés, amelyek szétoszlatásán Govinda Láma az ötvenes és a hatvanas években oly sokat fáradozott. Az ilyesfajta félreértések ma már csak azok fejében fordulnak meg, akik a buddhizmussal alig, vagy egyáltalán nem foglalkoztak. Nemzedékünk sok nagy gondolkodója kapott Govindától fontos indíttatásokat, különösen könyvein keresztül, melyek többszöri olvasás után is számos újszerű, korábban észrevétlenül hagyott gondolat tárházának bizonyulnak. Jóllehet személy szerint engem is mélyen érintettek könyvei, mert fel tudtam fedezni bennük a különféle nézetek és vélemények mögött oly gyakran elsikkadó valóságot, még ennél is sokkal jobban hatott rám egyénisége és személyes példája. Sok találkozásunkon egyszerűen

A buddhizmusban nagy jelentőséget tulajdonítunk az úgynevezett áthagyományozási "vonalnak", amely a szellemi tanítások hitelességét és hatékonyságát szavatolja számunkra. Szinte zavarbaejtően sokféle buddhista iskola és gyakorlatrendszer létezik, amelyek mind a Buddháig visszanyúló megszakítatlan mester- tanítványi láncolatra vezetik vissza saját hagyományukat. E sokféleség magyarázata a lehetséges gyakorlók sokféleségében rejlik. A különféle iskolák azért születtek, hogy elébe menjenek a különféle hajlamú és temperamentumú gyakorlók szükségleteinek. A fontos az, hogy ki-ki ahhoz az iskolához, vagy gyakorlatrendszerhez csatlakozzon, amelyet a saját hajlamai, vonzalmai és képességei alapján önmagához a legközelebb állónak érez, amelyhez a legszorosabb rokonság fűzi. A bensőséges kapcsolatnak ez az érzése segít később áthídalni a szellemi úton számos nehézséget. Nézetünk szerint nem is olyan nagyon fontos az, hogy valaki melyik vonalhoz, iskolához, vagy ta

(Párna és huzat, avagy  egy 12 évvel ezelőtti elvonulás emlékei.) Ülök a bordó párnámon a huzatban, fejem tetejéig bebugyolálva, a rám szabott terület falatnyi, talán 1 négyzetméter lehet. Ücsörgök, s közben nézem a falat, az is néz engem. Kölcsönös bizalmatlansággal méregetjük egymást. Nekem a bejárat közelében jutott hely, a jeges szél a nyitott ajtón srégen vág be, a pokrócok vesémet, hátamat védik, a cúg néha dermesztő, ezért ilyenkor még a fejemet is beburkolom, alóla kandikálok ki meredten. (A szó szoros és átvitt értelmében szélre kerültem.) A légzésem figyelem, mások kaszináznak. Tálkájukban víz, vagy épp egy színes felületet bámulnak szakadatlan. (Illetve majd megszakadnak belé.) 40 percig mozdulatlanná dermedve, egyenes tartással, csak a gerinc természetes görbületét megtartva, zsibbadó lábbal igyekszem tartani magam. "Ülési szabadságon vagyok." Kivettem egy hetet az évi rendes terhére, eljöttem ide, az Isten háta mögé, a legközelebbi lakott helytől is

Korábban foglalkoztunk a mandalák különböző formáival. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy egy mandala mindig olyasvalami, amit vizualizálnunk – tehát látnunk – kell. Mandaláról ezért csak annyiban beszélhetünk, amennyiben azt, látva és megértve, a maga teljességében befogadtuk. Emellett tudnunk kell, hogy a mandalához rendszerint egy hang is tartozik. S ezeket a hangokat nevezzük mantrának. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit is értünk mantra alatt. A mantra szó azt jelenti, hogy „a tudat eszköze”. S a mantra valóban a tudat eszköze. Mégis a legtöbben, akik mantrával dolgoznak, nem használják sem a tudatot, sem a gondolkodást, hanem pusztán ismételgetnek bizonyos, számukra érthetetlen szótagokat vagy szavakat. Fogalmuk sincs róla, mit jelent a mantra, amit mondanak, ezért vakon formálják a szavakat, és várnak valamire, ami talán majd történni fog. Ám a mantra nem varázsige. Sajátos tartalom és jelentés rejlik benne, amely azonban nem mindig fejezhető ki szavakkal. Ol