khandroma blog

Férfi és nő eggyé válása következtében új lény születhetik a világra, de mennyivel többet érhetnénk el, ha a teremtő egyesülés ugyanezen törvényét tudatos létünk minden más síkján megvalósítanánk. Az emocionális síkon egyesülnünk kellene embertársainkkal, a szenvedéseikben és örömeikben való szerető részvétel útján. A mentális síkon egyesülnünk kellene kontemplációnk tárgyaival, a szellemi síkon egyesülnünk kellene a végtelennel. De az emberek még azt sem tanulták meg, hogyan  kell a fizikai síkon tökéletesen eggyé válniuk, mivel nem képesek önnön lényük tökéletes feladására, és egy jottányit sem készek feladni én-ségünkből. Az ilyen emberek hogyan is várhatnák el, hogy sokkal nehezebb egyesülésük a tudat és a lét magasabb síkjain a magasabb ideálokkal sikerülni fog? Alap nélkül nem építhető maradandó épület. A természet maga adta a kezünkbe a halhatatlanság kulcsát, amikor megmutatta hogy az élet továbbadása az odaadás aktusán nyugszik. Ha az ember ezt az aktust lea

Minthogy nem létezhet „magánvaló” igazság, azért „abszolút igazságról” sem beszélhetünk. Mert ahogyan az egészség testünk függvénye, úgy az igazság szellemünktől függ. És ahogyan az egészség nem vonatkoztatható el a testtől, úgy az igazság sem vonatkoztatható el a szellemtől. „Objektív” igazságról beszélni éppoly félrevezető, mint „objektív” egészségről szólni. Mindkettő olyan reláció,   ami csak szubjektív módon élhető át. Kérdezhetnénk: mi a különbség igazság és hallucinációk között? A válasz: különbség ugyanaz, mint egészség és betegség között. Az egészség ugyanis a szellemi és testi harmónia állapota. A harmónia bizonyos törvényeken nyugszik, melyeket saját tapasztalásunkból vezetünk le. Ilyen módon szubjektív tapasztalásokból építünk meg valamit, melynek érvényessége tapasztalásunk és gondolkodásunk területén van és erről eme értelemben mondhatjuk, hogy relatíve objektív.  Ezen úgynevezett objektív igazságok legtöbbje csupán bizonyos tapasztalás-aspektusok általános

Igazság és a tények más-más dolgot jelentenek. Egy tény igen nagymértékben különbözik az igazságtól, a valóságtól. A valóság végtelen vonatkoztatottság, az igazság ennek szintetikus felismerése, míg a tények: összefüggésekből kiragadott pillanatok, aspektusok, alkotóelemek. Hogy az emberi test sejtekből áll, ez tény. Mégis lehetetlenség volna a sejtek alapján képet nyerni az emberről, illetve rajtuk keresztül  felismerni az ember természetének lényegét. A mikroszkóp ezerszer tökéletesebb az emberi szemnél: sokkal pontosabb és objektívabb képet ad. Mégis ama illuzórikus kép, melyet szemünk alkot az emberi testről, többet fog fel az emberi test valódi természetéről és lényegéről, mint a mikroszkop által elénk tárt tények és részletek.  Az egész több mint részeinek összege. A rész az egésztől nyeri el jelentőségét és nem fordítva. Válaszd el az individumot a világtól, a kozmosztól és látnod kell, hogy értelmetlen illúzióvá foszlik, semmivé, nem-valóságossá anatman-ná válik.

Egy halhatatlan lélekben való puszta  hit, vagy az a meggyőződés, hogy bennünk valami túléli a halált, még nem tesz minket halhatatlanokká. Tudnunk kell tehát, hogy mi az, ami túléli a halált és értenünk kell ahhoz, hogy ezzel a valamivel magunkat azonosítsuk. Valóban megadatott az embernek, hogy egy mulandó testben halhatatlan legyen. De a legtöbben a halhatatlanság helyett a halált választják, mivel magukat a mulandóval azonosítják és makacsul kapaszkodnak a testbe, vagy jelenlegi személyiségük mindenkori elemeibe, melyet hibásan a „lelküknek”, illetve a nekik lényeges életformának vélnek. Más szavakkal: a halhatatlanság bennünk van, de olyanok vagyunk, mint a   koldus, aki nem tudja hogy a házában kincs van elrejtve és ezért a kincsnek hasznát nem veheti. Amíg nem tudjuk hogy miben áll a halhatatlanság, ez számunkra éppen olyan haszontalan, mint az elrejtett kincs, amiről semmit sem tudunk. Ha egy ember meghal és újraszületik, anélkül, hogy felismerné az előző életé