Láma Anagarika Govinda: Tudomány és vallás
Mivel a tudományos „tények” értelme és jelentősége mindenkor szervesen összefügg a kutató szellemi beállítottágával és azzal a korral, melyben él, az egyes megállapításai gyakran szögesen ellentmondanak egymásnak, ezért joggal szemlélhetnénk a természettudományt pszichológiai szemszögből. Nem vitatható, hogy mind a vallás, mind a tudomány az igazságot keresi. Teszik mindez anélkül, hogy egymást gátolnák, vagy egymásnak ellentmondjanak, viszont egymás mellett léteznek. Ebből azonban ne akarjuk azt a következtetést levonni, hogy tudomány és a vallás összevonhatóak, ugyanis különbözőségük nem annyira a tartalomra (a vizsgálódás tárgyaira), vagy a célra terjed ki, hanem inkább a módszerre. A tudomány kutató-módszere belülről kifelé irányul, míg a vallásé ezzel ellentétesen kívülről befelé: és mindkettő csak akkor képes tökéleteset alkotni, ha saját törvényeit követi. A tudomány lényege az érzékileg tapasztalható dedukciója, míg a vallás és a művészet lényege a lelkileg áté