Gong Fu Cha, avagy a kínai teaszertartás rejtelmei

A Gong Fu Cha napjainkban is elő tradíció, Kínában első számú teakészítési módszer, melynek lépéseit követve megmutatkozik a tea ízének legjava. Ízlelőbimbóink mellett tudatállapotunkra is nagyon kedvező hatást gyakorol, művelhető napi meditációként, összekötve a kellemeset a hasznossal.

A „Gong Fu” jelentése: minden olyan tevékenység, aminek a célja valamiből a legjobbat kihozni. Mások szolgálatára munkálkodni valamin hosszan és kitartóan, beleadva minden tudásunkat, a tökéletességre törekedve. „Gong Fu” lehet egy festmény, nevezhetnek így egy csodálatos épületet, harcművészeti ágat, és a hosszú évek alatt begyakorolt és tökélesített teaszertartás is ide tartozik. A „Cha” szó pedig teát jelent. Tehát a „Gong Fu Cha” szóösszetétel tömören megfogalmazva: „A teából kihozni a legjobbat”.

A teáról a kínaiak azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosságként használták. A kínai bölcsek szerint, aki a teát issza, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek.

Egy legenda szerint Bódhidharma, aki Kr. u. 500 körül érkezett Kínába, egy hosszú meditáció közben elaludt. Amikor felébredt, fogadalma megszegése miatt bűnhődésként levágta szempilláit, és a földre dobta azokat. A földre vetett szempillákból, az ég jutalmaként sarjadt ki az első teacserje. Innen ered a buddhista szerzetesek szokása, hogy éjjeli imádkozásaik során teát isznak a rájuk törő álom elűzésére.

Egy kis (tea)történelem

A Gong Fu tea szertartása Dél-Kínában, Guangdong tartomány buddhista kolostoraiban alakult ki, valamikor a 17. században, napjainkban is szerves része a buddhista szertartásoknak. Minden templom Dharma termének észak-nyugati szegletében „tea dobot” állítottak fel, melynek megszólalása a szerzeteseket teára hívja. A kolostorban a „tea főnök” a forróvíz felelőse, ő szolgálja fel a vizet, a „teaszolga” pedig a teát. A Csan szerzetesek és apácák nem csak maguk számára, hanem vendégeik és a hívők számára is elérhetővé tették a friss teákat, amik a hívői közösségeken keresztül eljutottak a köznapi emberekhez, így a teázás kulturális élvezetté, a teakészítés pedig művészetté vált. Ezt mutatják az egyre igényesebb eszközök, melyek művészi formát öltöttek és a teázás esztétikai értékének közvetítőivé váltak. Az eszközökön Csan tanítások, taoista és buddhista szimbólumok és mintázatok jelentek meg, amelyek az elmélyülésre ösztönözik a teakészítőt.

A teaszertartás összetevői

Ha elszántuk magunkat, hogy teaszertartásba kezdjünk, számtalan összetevőre kell odafigyelnünk, megőrizve a türelmünket és a harmóniát. Vegyük sorra, mi mindenre kell ügyelnünk ahhoz, hogy kihozzuk a teából a legjobbat.

Helyszín: a teafogyasztás helyszíne legyen csendes, nyugodt és esztétikus.

Víz: a jól megválasztott víz a „Tea Anyja”, ezért fontos, hogy alacsony ásványi anyag tartalmú ásványvizet, vagy forrásvizet használjunk, mert a csapvíz klórtartalma megöli a tea ízét.

A tea megválasztása: ha még nem alakult ki ízlésvilágunk, akkor érdemes kipróbálni a főbb teafajtákat. Kínai teák esetén ezek a: fehér tea, zöld tea, vörös tea, oolong és a formákba préselt, érlelhető puerh tea (ez utóbbi két fő típust foglal magában: a sheng puerht és a shu puerht). Fontos megjegyezni, hogy a teaszertartás során a teafüvet nem ízesítik semmivel, hiszen a növény tiszta íze a legfőbb értéke a teának. A minőségi teafű többször felönthető, fokozatosan adja ki magából az ízeket, megmutatja sokféle arcát, ennek következtében olyan, mintha hasonló de mégis kissé más teát fogyasztanánk. Választás előtt gondoljuk át, hogy mit szeretnénk elérni a teázással. Ha felélénkülésre vágyunk, válasszunk magasabb koffeintartalmú zöld teát, puerht vagy vörös teát. A tea kiválasztása kiváló alkalom arra, hogy megvizsgáljuk jelenlegi tudatállapotunkat, fizikai testünket, szükségleteinket és ezek alapján tudatos döntést hozzunk.

Az eszközök átmelegítése és elmosása

Eszköztár

A Gong Fu teázás művészi eszköztárában különféle anyagokból készült kellékek közül válogathatunk az adott teatípustól függően. Közös jellemzőjük a kicsi űrtartalom, így mindig melegen fogyasztjuk a teát, majd főzzük a következő adagot. Aranyszabály, hogy a porcelánból és üvegből készült eszközök mindenféle teatípushoz használhatók, az agyagból készültek viszont megjegyzik a tea ízét, így érdemes egy agyag eszközt egy teafajtának szentelni. Az alapfelszerelés áll egy teatálcából, teakészítőből (fedeles csésze, azaz gaiwan vagy kanna), kiöntőből, szűrőből, teáscsészékből, teamutatóból és egy vízforralóból. Emellett használnak még (a teljesség igénye nélkül) bambuszból készült csipeszt a csészék ürítéséhez, teaszedő kanalat, és vízhőfok mérőt. Rendszerint helyet foglal a teatálcán egy „teaszent” nevű szobrocska. A szertartás során mindig erre öntjük először a teát. Öntözése az önzetlenség gyakorlata, fokozza a jelenlétet a teázásban. Általában yixingi agyagból készül, rendszeres locsolgatása során - csakúgy mint a kanna - magába szívja az aromákat és teaolajat, színe megváltozik, érettebb lesz. Az „érlelt” szobrocskák puha törlőkendővel fényesre polírozhatók. Ilyenkor egész ábrázatuk csillog, lényükből melegség árad.

A "teaszent" megöntözése

Teaetikett

A szertartás kezdetén néhány szóban illik bemutatni az adott teát. Milyen fajta, honnan van, hány éves, mik a jellemzői. A régi szokás szerint a vendégeket rang és kor, valamint nem szerint ültetik jobb oldalról kiindulva és ebben a sorrendben kapják a teát. A szertartás során kerülni kell a hangoskodást, csörömpölést. Kedvelt téma a család, a vendéglátás minősége és a rokonok kapcsolata. Köszönetképpen a teavendég meg szokta kocogtatni az asztalt mutató és középső ujjával. Ha pedig már nem kér több teát, azt lefordított teáscsészével jelzi.

Puerh teák elkészítéséhez yixing agyag kannát használunk, mely porózus szerkezetének köszönhetően megjegyzi a tea ízét, ezáltal minden teázáshoz hozzá ad egy kis pluszt. A kanna helyére más teák esetében kerülhet fedeles csésze, úgynevezett gaiwan is, ami több szempontból különböző teát eredményezhet számunkra. Először is az anyaga miatt, ugyanis az üveg vagy porcelán gaiwan nem jegyzi meg a benne elkészített teát, így multifunkcionális. Másrészt a gaiwan kiképzése gyorsabb leszűrést tesz lehetővé, hamarabb kikerül belőle a tea, az öntés jobban szabályozható.

A Gong Fu Cha lépései

A kiöntőbe kerül az első iható felöntés

Először is – ahogy azt illik – essen pár szó magáról a teáról. A kiválasztott shu puerh tea a „Bing Dao öregfa shu” nevet viseli, 2008-as évjáratú. Kína egyik déli tartományából, Yunnanból származik, a Bing Dao hegyen termesztik. Főzete sűrű, likőrszerű, diós-gesztenyés ízvilágú, erős koffeintartalmú nedű. Esti fogyasztása csak saját felelősségre, ugyanis utána könnyen előfordulhat, hogy hajnali háromkor még a plafont bámuljuk alvás helyett. Csukott szemmel megillatolva a leforrázott teafüvet az eső utáni erdőben érezzük magunkat, a friss, földes-avaros illat betölti minden érzékünket.

Most pedig térjünk rá az izgalmas gyakorlati részre és vegyük sorra, hogyan is néz ki a tea „kungfuzása”:

1. A szükséges teamennyiség leválasztása a tealepényről, teamutatóba helyezése és körbeadása szemlélésre. 150 ml-es kannához ízléstől és a teázók számától függően 5-10 gr teát (2-5 fő) használunk.

2. Az eszközök megtisztítása és felmelegítése. Forraljunk vizet, és a vízforralóból öntsük tele forró vízzel a teáskannát, tegyük rá a fedelét, és kívül is öblítsük tisztára. Miután átmelegedett, a kiöntőbe, a kiöntőből a csészékbe, onnan pedig a bambuszcsipesz segítségével a teatálcára öntsük ki a vizet, az alatta lévő vízgyűjtő felfogja.

3. A tealevelek a felmelegített kannába kerülnek. Tegyük rá a fedőt, majd néhány másodperc elteltével vegyük le újra, hogy beszívhassuk a levelek aromáját. Szem becsuk, szagol, érez.

4. Vízforralás, az agyagkanna felöntése mindaddig, míg az túl nem csordul. Shu puerh tea esetében 95 fokos vízzel történik a felöntés. Az épp felforrt vizet rácsurgatjuk a tealevelekre, amíg ellepi a kannát, majd lefedjük és pár másodperc után kiöntjük, nem isszuk meg. A kínaiak ezt az első, kesernyés főzetet „mosólének” hívják és szerintük: „Szegény ember az, akinek a tea első főzetét is meg kell innia.” Ennek ugyanis az a funkciója, hogy megtisztítsa a tealeveleket a rájuk tapadt portól és szennyeződésektől és szétnyissa azokat, ezért ezt a lépést a „tea ébresztésének” is szokták hívni. A tea forrázását „a főnix három meghajlásának” nevezik, mert a vízforralót magasra tartva csurgatjuk le a vizet, miközben háromszor alacsonyabbra eresztjük, mintha csak a főnix tisztelettel meghajolna a vendégek előtt. Elmosás után ismét megillatozhatjuk a teánkat.

5. A kanna újbóli felöntése vízzel. Ezúttal alacsonyról öntjük a levelekre a vizet („magasról mosunk, alacsonyról főzünk”), majd lefedjük a kannát. Öntsünk rá forró vizet kívülről is, így az egyre forróbb kannában a levelek hamar megduzzadnak. Ez az első fogyasztható felöntés.

A kiöntőkből a csészékbe vezet a tea útja

6. A kanna ürtése. A megfelelő ázási idő elteltével (shu puerh teák esetében ez pár másodperc, lásd lentebb) a kannából a szűrőn keresztül a kiöntőbe öntjük a teát.

7. A tea felszolgálása. A kiöntőből a teaszellemre, majd a teatálcán sorakozó csészékbe öntjük a teát, még pedig nem egyenként megtöltve azokat, hanem a kannát folyamatosan oda-vissza mozgatva fölöttük. Nem törődünk azzal, ha mellé is csorog. Így jut a tea     hígabb elejéből és töményebb aljából egyaránt minden csészébe.

8. A forrázat tisztelettel történő fogadçsa, illatolás, a kóstolás pillanata. Először a vendégeket és az idősebbeket kínáljuk, két kézzel, alátéten nyújtjuk át nekik a csészéket, vagy anélkül, „örüljenek, hogy kapnak” alapon. Végül pedig, ha marad, mi is megízlelhetjük az isteni nedűt.

9. Soha ne hagyjuk az elkészült tealét a kannában, hanem azonnal öntsük kancsóba vagy csészékbe! Ha nem így teszünk, akkor a levelek tovább áznak és tönkremegy a forrázat is, valamint eljátsszuk a levelek további forrázásának lehetőségét.

10. A teát többször is leforrázhatjuk, a tealevél mennyiségétől és minőségétől függően. Minden további alkalommal növeljük az áztatási időt. Shu puerh esetében egy-két elmosás után több rövid, pár másodperces felöntés az ideális, a negyedik-ötödik felöntés körül az áztatási idő elérheti a 10 másodpercet, majd egyre hosszabb lehet. Ne feledjük: semmi nincs kőbe vésve, fontos, hogy mindenki a saját ízlése szerint alakítsa a Gong Fu Cha Tízparancsolatát.

Teameditáció

A teázás közben tapasztalt tudatállapot szintén fontos eleme a teakészítésnek. Ahogy a meditációban, úgy itt is nagyon fontos az elengedettség. Engedjük, hogy megtörténjenek a dolgok, és menet közben észre fogjuk venni, hogy az aktuális tudatállapotunk tükröződik mozdulatainkban és a szertartás során hozzáadódik a tea ízéhez. A lassú, kimért mozdulatok, a tea alapos megillatolása és megízlelése lecsendesíti a száguldozó gondolatokat és visszavezet minket a jelen pillanatba. Ha elkalandozunk, az kezünkre is ki fog hatni. Könnyen előfordulhat például, hogy leforrázzuk magunkat, vagy eltörjük a spórolt pénzünk jelentős részét felemésztő yixing agyag kannát, és akkor sopánkodhatunk. Az éberségnek tehát kulcsfontosságú a szerepe.

Horváth Diána Szubhá, 

(Fotók: Veres Nikolett)