Láma Anagarik Govinda: Alázat a misztérium előtt

Nem képezi feladatunkat a világ megmagyarázása, a feladat ezzel szemben értelmének megmagyarázása. A lét és tudat misztriumával szemben magatartásunknak hasonlónak kell lennie. Ugyanis minden, ami magyarázható, e magyarázattal elveszíti végtelenségét és körülírttá, végessé, és dologivá lesz. A dologszerűség ellentéte az élőnek és minden tudatosnak is, mely utóbbinak természete éppen előre meg nem mondhatóságában, belső szabadságában és mozgékonyságában áll.

Az olyan emberek, akik a világon mindent meg akarnak magyarázni, egyúttal mindent meg is ölnek. A szellemi élet nem létezhet csak abban az esetben, ha elismeri és alázatosan szemléli  a végső misztériumot. A misztérium átélhető, de megmagyarázhatatlan. Nem azért misztérium, mert rejtett és megtudhatatlan, hanem azért, mert lényegénél fogva szavakkal ki nem fejezhető. Hasonlóképpen csak átélhetőek, de meg nem magyarázhatóak a legnagyobb műalkotások, annak ellenére, hogy tisztán állnak a szemünk előtt.

Az alázat, a bámulat és csodálat érzése annak a mély misztériumnak az elismerése, amely mindenütt körülvesz bennünket és ez az érzés annál mélyebbé válik, minél jobban növekszik a tudásunk. Minél sekélyesebb a tudásunk, annál hajlamosabbak vagyunk magyarázatokba bocsátkozni. Azok, akik az univerzum „céljáról” beszélnek, elvesznek annak idő- és térbeli univerzialitásából. Ez a minden isteniről való elképzelésünkre is áll, mely éppen istenségét veszíti el abban a pillanatban, amint vele kapcsolatban célról, azaz határolt motívumokról és cselekedetekről szólunk.

Azok, akik az istenben azt az egyetlen cselekvőt látják, akinek akarata nélkül semmi sem történhet, ezzel saját felelősségük elől igyekeznek menekülni - az istent téve meg így minden eltévelyedésük és fogyatékosságuk bűnbakjává. Amíg magunkban az isteni tulajdonságot meg nem valósítottuk, az univerzális tudatot el nem értük, addig nem szabadulhatunk meg személyes felelősségünktől.

Bár a vaj alkotóelemei a tejben benne foglaltatnak, vajról mindaddig nem beszélhetünk, amíg a tejet meg nem köpüljük. Hasonlóképpen tudatunkat, bár az az univerzumban gyökerezik, ’”isteninek” nem nevezhetjük, mindaddig, amig isteni kvalitásai vagy potenciális univerzalitása ki nem fejlődött (azaz burkától illetve kötöttségeitől meg nem szabadult) és meg nem valósult.

Hogy ezt elérhessük, komoly belső fáradozásra van szükség, mondhatjuk a szellem „köpülésére” – amely folyamatot a buddhizmusban szimbolikusan a Tan kerekének (Dharmacakra) megforgatásával ábrázolják. Más szóval az univerzális törvény bennünk való aktivizálásáról és megelevenítéséről van szó, aminek következtében a szellemi világrend bennünk tudatossá válik.

E törvény úgy foglalható össze negatív aspektusában, mint a nem-elhatároltság, a nem-személyiség. Pozitív aspektusában, mint minden lény egymással való összefüggése. Az egymással való összefüggés azonban nem egy absztrakt egészhez (mint végtelenül sok rész puszta összegződéséhez) való vonatkozást jelent, hanem minden fennállóval és élővel való organikus összefüggést, melyben minden forma, minden rész a nagy egészet fejezi ki.  

Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok 16

Kép forrása: Wikipedia