Láma Anagarika Govinda: Az intellektus értéke és veszélye


Ama intellektus, amely félúton megáll, a szellemi előrehaladás legnagyobb akadályát jelenti. Ama intellektus azonban, amely képességei végéig eljut és felismeri önnön kvalitásait és határait  - így önmagát is kritikai vizsgálat alá vonja -, a szellemi életben értékes segítséget nyújt.

Az ilyen intellektus úgy működik, mint a hajókormány. Amint azonban a kormány csak akkor használható, ha a hajó mozgásban van, és tehetetetlen akkor, ha ez a hajtóerő hiányzik, úgy az intellektus is csak akkor érték, ha átélés táplálta lelki hajtóerő áll mögötte: azaz ameddig az individuum szellemileg előrehalad és törekszik arra, hogy túl jusson mindenkori szellemi fokán. Az intellektus csak ott és akkor képes legitim funkcióját betölteni, ahol ilyen mozgás létezik: akkor képes rendezni, elválasztani, kritikusan kiválasztani és irányt tartani.

Az az ember, aki csak az emócióinak él, kormány nélküli hajóhoz hasonlít; a csak-intellektuális beállítottságú ember pedig olyan, mint a hajtóerőt nélkülöző hajó, aminek kormánya ellenállás hiányában nem működhet és csak ide-oda mozgásban merül ki – ezt akár „szellemi üresjáratnak” is nevezhetjük.

Az az ember viszont, akinek intellektusa félúton megáll, olyan kormányoshoz hasonlítható, aki a kormánykereket csakis egyetlen irányba forgatja és akinek hajója ezért folyton körbe-körbe jár. Ilyen az átlagember intellektusa.


A gyógyszer minderre mégsem az, hogy az intellektust kihajítsuk a hajóból, hanem el kell érnünk annak teljesebb, kevésbé egyoldalú hasznosítását: ki kell szabadítanunk a megszokott irány csapdájából és kell mennünk vele lehetőségeink határáig. Ezáltal szakítjuk meg a halálos körforgás monotóniáját, vonatkozásba hozzuk minden tényezővel és végül az elgondolható és elképzelhető végső határán elegendő bátorságunk lesz ahhoz, hogy megtegyük az ugrást saját lényünk teljességébe. 

Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 10 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Lama Anagarika Govinda: A szó elégtelensége

Kép
A Lankavatara szútrában ezt olvassuk:„A tanítvány ne ragaszkodjék a betűhöz, a szavakhoz, mivel azok nem tökéletesen fedik az értelmet: a betű nem azonos az igazsággal. Ha az ember ujjával rámutat valamire, úgy tévedés volna a mutató ujjat ama dolognak tekinteni, amelyre mutat. Hasonlóképpen a tudatlanok és együgyűek, akár a gyermekek, képtelenek feladni ama téves nézetüket, hogy a szó ujjhegyében benne foglaltatik maga az értelem.” A szavak félrevezetőek: egyrészt mivel ugyanazt a dolgot, vagy ugyanazon tapasztalást különböző módokon képesek leírni, másrészt mivel ugyanazon kifejezést különböző értelmezésben és különböző célok érdekében használják.  Ama negatív magatartás, melyet az ortodox buddhistáknak az Upanisádokkal és a Védantával szemben tanúsítanak, az rendszerint a másik rendszerrel szembeni tudás hiányán alapszik, vagy azon a naiv elképzelésen, hogy azonos szavak azonos jelentéssel bírnak. Illetve azon, hogy azok a kijelentések, melyek verbális kifejezésekben a
Tovább»