Láma Anagarika Govinda: Az intellektus értéke és veszélye


Ama intellektus, amely félúton megáll, a szellemi előrehaladás legnagyobb akadályát jelenti. Ama intellektus azonban, amely képességei végéig eljut és felismeri önnön kvalitásait és határait  - így önmagát is kritikai vizsgálat alá vonja -, a szellemi életben értékes segítséget nyújt.

Az ilyen intellektus úgy működik, mint a hajókormány. Amint azonban a kormány csak akkor használható, ha a hajó mozgásban van, és tehetetetlen akkor, ha ez a hajtóerő hiányzik, úgy az intellektus is csak akkor érték, ha átélés táplálta lelki hajtóerő áll mögötte: azaz ameddig az individuum szellemileg előrehalad és törekszik arra, hogy túl jusson mindenkori szellemi fokán. Az intellektus csak ott és akkor képes legitim funkcióját betölteni, ahol ilyen mozgás létezik: akkor képes rendezni, elválasztani, kritikusan kiválasztani és irányt tartani.

Az az ember, aki csak az emócióinak él, kormány nélküli hajóhoz hasonlít; a csak-intellektuális beállítottságú ember pedig olyan, mint a hajtóerőt nélkülöző hajó, aminek kormánya ellenállás hiányában nem működhet és csak ide-oda mozgásban merül ki – ezt akár „szellemi üresjáratnak” is nevezhetjük.

Az az ember viszont, akinek intellektusa félúton megáll, olyan kormányoshoz hasonlítható, aki a kormánykereket csakis egyetlen irányba forgatja és akinek hajója ezért folyton körbe-körbe jár. Ilyen az átlagember intellektusa.


A gyógyszer minderre mégsem az, hogy az intellektust kihajítsuk a hajóból, hanem el kell érnünk annak teljesebb, kevésbé egyoldalú hasznosítását: ki kell szabadítanunk a megszokott irány csapdájából és kell mennünk vele lehetőségeink határáig. Ezáltal szakítjuk meg a halálos körforgás monotóniáját, vonatkozásba hozzuk minden tényezővel és végül az elgondolható és elképzelhető végső határán elegendő bátorságunk lesz ahhoz, hogy megtegyük az ugrást saját lényünk teljességébe. 

Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 10 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Bódhicsitta - A Felébredés tudata

Kép
Amíg nem tartózkodunk valódi természetünkben, addig nem lelhetünk békességre. Mi ennek az oka? Az, hogy kettősségekben élünk, és a kettősségekben nincs béke. Mondjuk, Jánosnak van egy elképzelése, nekem is van egy másik, és megpróbáljuk ezeket összeegyeztetni. Egy ideig ez esetleg jól megy, idővel azonban az egyetértés felbomlik, és újra kitör a küzdelem. A létforgatagon belül valójában nem létezik igazi béke. Azonban minden ember megtalálhatja saját belső békéjét, ha felfedezi valódi természetét, és bennemarad abban. Hogy eljussunk ehhez, mások fürkészése és megítélése helyett önmagunkat kell alaposabban megfigyelnünk, és föl kell fedeznünk korlátainkat. Minden probléma gyökere az egonkban, az úgynevezett nagybetűs "ÉN"-ben rejlik. Nagynak és jelentősnek tartom én magamat, önmagam számára mindig az első helyen állok. Talán nem beszélünk erről, mert mások neveletlennek tartanának bennünket, de örökösen így gondolkodunk. Ha kicsit össze akarjuk húzni az ÉN-t, akkor többe
Tovább»