Láma Anagarika Govinda: Erőszakmentesség



A problémákkal teli lét összekuszált fonalgombolyaghoz hasonlítható. Minél erőszakosabban húzzuk a szálakat, annál inkább összegubancoljuk a gombolyagot. Minél elővigyázatosabban és türelmesebben látunk azonban hozzá a kibogozáshoz, annál könnyebben oldjuk ki a csomókat és végül is kigubancoljuk a fonalat.

De ez még nem minden: amennyiben ugyanis nem a fonál szabad végével kezdjük (hanem valahol a közepével), és nem a helyes sorrrendben végezzük a munkánkat, - azaz amennyiben nem követjük a fonal természetes menetét - , akkor fáradozásunk hiábavaló lesz.

Más szavakkal: az erőszakmentesség és a türelem elengedhetetlen feltételei ennek a tevékenységnek, melyekhez ezen kívül a helyes felismerésnek járulnia kell. A türelmünk és óvatosságunk nem vezethet célhoz akkor, ha nem vagyunk tisztában a dolgok természetével, és nem ismerjük fel egymáshoz való viszonyukat, függő keletkezésüket. A helyes eszközöket mindig a helyes felismerés kell, hogy kísérje.

A buddhizmus két tartópillére a bölcsesség és az együttérzés/szeretet. Az együttérzésből/szeretetből természetszerűleg következik az erőszakmentesség és a türelem. Míg a bölcsesség révén helyesen ismerjük fel a dolgok belső összefüggéseit, vagyis az utat a „ csomók kibogozásához”. Mindenekelőtt saját szellemünk csomóit kell kibogoznunk, hiszen ezek a bogok-görcsök hozzák létre problémáinkat, melyeket hiába próbálunk a külső világban megoldani. Aki ugyanis a „szív csomóit” megoldotta (németül: lösen, ami a megoldani, meglazítani, kioldani mellett a megváltani jelentéssel is bír) az valóban meg-váltottá, meg-oldottá (németül: „er-löst”) válik.


Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 24

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Lama Anagarika Govinda: A szó elégtelensége

Kép
A Lankavatara szútrában ezt olvassuk:„A tanítvány ne ragaszkodjék a betűhöz, a szavakhoz, mivel azok nem tökéletesen fedik az értelmet: a betű nem azonos az igazsággal. Ha az ember ujjával rámutat valamire, úgy tévedés volna a mutató ujjat ama dolognak tekinteni, amelyre mutat. Hasonlóképpen a tudatlanok és együgyűek, akár a gyermekek, képtelenek feladni ama téves nézetüket, hogy a szó ujjhegyében benne foglaltatik maga az értelem.” A szavak félrevezetőek: egyrészt mivel ugyanazt a dolgot, vagy ugyanazon tapasztalást különböző módokon képesek leírni, másrészt mivel ugyanazon kifejezést különböző értelmezésben és különböző célok érdekében használják.  Ama negatív magatartás, melyet az ortodox buddhistáknak az Upanisádokkal és a Védantával szemben tanúsítanak, az rendszerint a másik rendszerrel szembeni tudás hiányán alapszik, vagy azon a naiv elképzelésen, hogy azonos szavak azonos jelentéssel bírnak. Illetve azon, hogy azok a kijelentések, melyek verbális kifejezésekben a
Tovább»