Láma Anagarika Govinda: A távolság lényege


Mottó: Tisztán lát a távolból szemlélő, köd burkolja a résztvevőt. (Lao-ce)
                                                

A messzeség szemszögéből nézve a legmagasabb van a legközelebb. A legmagasabb egyben a legjobban érthető is, mivel elegendő távolságra van tőlünk ahhoz, hogy tisztán, azaz tévedés-mentesen lássuk.

Az ősidők bölcsei ezért tudtak a legmagasabbrendű dolgokról a legegyszerűbb szavakkal szólni.

A távolság minden emberi méltóság és szabadság előfeltétele. A mozgás szabadsága a fizikai világban, miként a szellemi- és társadalmi világban, elképzelhetetlen távlat nélkül.

A messzeség megszépít, idealizál, egységesít, integrál, a lényeget hozza megszemlélésre. A szintézis segítségével világossá teszi, végül pedig kiegyenlíti a túlságos közelség, az analízis torzításait.

A modern ember semmivé teszi a távolságot és ezzel elpusztítja az ideálokat és a szabadságot. A tér megsemmisítése az idő megsemmisítését hozza magával – és nem e megsemmisítés hasznát.  Nem egységesítést eredményez, hanem sablonszerű egyenlősdit. Nem egységet teremt, de megnöveli a súrlódási felületeket. A pillanat céljait szolgálja és nem az ideálok időtlenségét. A fizikai mozgékonyság fokozása egyben az életritmus meggyorsítását is jelenti, aminek következtében a „nyert idő” maga semmivé válik, és ezzel az embert nem annyira urává, mint inkább rabszolgájává teszi.

A térbeli és időbeli távolság toleranciát eredményez. A távolság semmivé tevésével viszont a tolerancia veszendőbe megy. A türelmetlenség és a rabszolgaság új korszaka felé tartunk.

Amire szükségünk van, az a távolság új filozófiája: távolságtartás önmagunkkal és másokkal szemben, szintetikus szemlélet a boncolgató analízis helyett. Mert amint Klages mondja: ”Mit tesz az elme mindazzal, amit valóban magáévá tesz? Megszámolja, leméri, megméri.  De miként hat ez ki a létre? A lét megfosztatik varázsától, pozitívan kifejezve: anyagivá válik, „elalnyagiasodik”. Amit azonban anyagivá tettünk, dologgá változtattunk, az már megtapintható, megfogható, megragadható, és ezért „ felfogható” és „megérthető” az értelmi funkciók számára. A távolság semmivé tételével  a világot megfosztottuk varázsától.

Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 7.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Lama Anagarika Govinda: A szó elégtelensége

Kép
A Lankavatara szútrában ezt olvassuk:„A tanítvány ne ragaszkodjék a betűhöz, a szavakhoz, mivel azok nem tökéletesen fedik az értelmet: a betű nem azonos az igazsággal. Ha az ember ujjával rámutat valamire, úgy tévedés volna a mutató ujjat ama dolognak tekinteni, amelyre mutat. Hasonlóképpen a tudatlanok és együgyűek, akár a gyermekek, képtelenek feladni ama téves nézetüket, hogy a szó ujjhegyében benne foglaltatik maga az értelem.” A szavak félrevezetőek: egyrészt mivel ugyanazt a dolgot, vagy ugyanazon tapasztalást különböző módokon képesek leírni, másrészt mivel ugyanazon kifejezést különböző értelmezésben és különböző célok érdekében használják.  Ama negatív magatartás, melyet az ortodox buddhistáknak az Upanisádokkal és a Védantával szemben tanúsítanak, az rendszerint a másik rendszerrel szembeni tudás hiányán alapszik, vagy azon a naiv elképzelésen, hogy azonos szavak azonos jelentéssel bírnak. Illetve azon, hogy azok a kijelentések, melyek verbális kifejezésekben a
Tovább»