Láma Anagarika Govinda: A távolság lényege


Mottó: Tisztán lát a távolból szemlélő, köd burkolja a résztvevőt. (Lao-ce)
                                                

A messzeség szemszögéből nézve a legmagasabb van a legközelebb. A legmagasabb egyben a legjobban érthető is, mivel elegendő távolságra van tőlünk ahhoz, hogy tisztán, azaz tévedés-mentesen lássuk.

Az ősidők bölcsei ezért tudtak a legmagasabbrendű dolgokról a legegyszerűbb szavakkal szólni.

A távolság minden emberi méltóság és szabadság előfeltétele. A mozgás szabadsága a fizikai világban, miként a szellemi- és társadalmi világban, elképzelhetetlen távlat nélkül.

A messzeség megszépít, idealizál, egységesít, integrál, a lényeget hozza megszemlélésre. A szintézis segítségével világossá teszi, végül pedig kiegyenlíti a túlságos közelség, az analízis torzításait.

A modern ember semmivé teszi a távolságot és ezzel elpusztítja az ideálokat és a szabadságot. A tér megsemmisítése az idő megsemmisítését hozza magával – és nem e megsemmisítés hasznát.  Nem egységesítést eredményez, hanem sablonszerű egyenlősdit. Nem egységet teremt, de megnöveli a súrlódási felületeket. A pillanat céljait szolgálja és nem az ideálok időtlenségét. A fizikai mozgékonyság fokozása egyben az életritmus meggyorsítását is jelenti, aminek következtében a „nyert idő” maga semmivé válik, és ezzel az embert nem annyira urává, mint inkább rabszolgájává teszi.

A térbeli és időbeli távolság toleranciát eredményez. A távolság semmivé tevésével viszont a tolerancia veszendőbe megy. A türelmetlenség és a rabszolgaság új korszaka felé tartunk.

Amire szükségünk van, az a távolság új filozófiája: távolságtartás önmagunkkal és másokkal szemben, szintetikus szemlélet a boncolgató analízis helyett. Mert amint Klages mondja: ”Mit tesz az elme mindazzal, amit valóban magáévá tesz? Megszámolja, leméri, megméri.  De miként hat ez ki a létre? A lét megfosztatik varázsától, pozitívan kifejezve: anyagivá válik, „elalnyagiasodik”. Amit azonban anyagivá tettünk, dologgá változtattunk, az már megtapintható, megfogható, megragadható, és ezért „ felfogható” és „megérthető” az értelmi funkciók számára. A távolság semmivé tételével  a világot megfosztottuk varázsától.

Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 7.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Bódhicsitta - A Felébredés tudata

Kép
Amíg nem tartózkodunk valódi természetünkben, addig nem lelhetünk békességre. Mi ennek az oka? Az, hogy kettősségekben élünk, és a kettősségekben nincs béke. Mondjuk, Jánosnak van egy elképzelése, nekem is van egy másik, és megpróbáljuk ezeket összeegyeztetni. Egy ideig ez esetleg jól megy, idővel azonban az egyetértés felbomlik, és újra kitör a küzdelem. A létforgatagon belül valójában nem létezik igazi béke. Azonban minden ember megtalálhatja saját belső békéjét, ha felfedezi valódi természetét, és bennemarad abban. Hogy eljussunk ehhez, mások fürkészése és megítélése helyett önmagunkat kell alaposabban megfigyelnünk, és föl kell fedeznünk korlátainkat. Minden probléma gyökere az egonkban, az úgynevezett nagybetűs "ÉN"-ben rejlik. Nagynak és jelentősnek tartom én magamat, önmagam számára mindig az első helyen állok. Talán nem beszélünk erről, mert mások neveletlennek tartanának bennünket, de örökösen így gondolkodunk. Ha kicsit össze akarjuk húzni az ÉN-t, akkor többe
Tovább»