Óriáskönyv Tibet freskóiról




Tibet freskói. Ezzel a címmel adta ki a Taschen kiadó azt a 498 oldalas, 50X70 cm-es és több mint 27 kilós könyvet, műalkotást?, amelyben Thomas Laird amerikai fotográfus képei láthatók. A szumóbírkózó-méretű, XXXL-es exkluzív mű példányait maga Őszentsége a Dalai Láma is aláírta.

A fotós a Tricycle magazinnak adott interjúban elmondta, hogy a minél nagyobb felbontás érdekében minden egyes freskóról erős fényben fotók százait készítette el, és a különálló egységeket aztán számítógéppel rakta össze. Így, valamint a legmodernebb nyomdatechnikának köszönhetően, a könyv lapjain úgy nézhetők meg ezek a freskók, ahogyan azt a helyszínen sem lehetne látni. Ragyogó színekben – és tegyük hozzá: az eredeti méretükben.

Thomas Laird először1986-ban a Lukhang-templomban látott freskók láttán döntött úgy, hogy minél több ilyen tibeti emléket megörökít. Évszázadokon át csak a mindenkori Dalai Láma látogathatta ezt a titokban tartott helyet, ami Lhaszában, a Potala-palota mögött húzódik meg. Itt, egy tavacska közepén fekvő szigetre épült fel a Lukhang templom még a 17. században, Tibet vallási vezetőjének meditációs helyeként. Magát az elvonuló helyet Desi Szangye Gyatso, az V. Dalai láma régense, majd a VI. Dalai láma megtalálója készíttette el. Falait freskók borították, rajtuk jantra jóga gyakorlók, guruk, királyok, szivárvánnyal körülvett kristályok, dzogcsen-tanítások képi megfelelői. Ezeket a falfestményeket csak 1986-ban ismerhette meg a világ, amikor is Thomas Laird engedélyt kapott arra, hogy lefényképezhesse őket. Maga a templom egy háromdimenziós mandalaként épült meg, három emelete a megvilágosodás három dimenzióját jelképezi – nevezetesen a külső valóságot, a belső tapasztalást és a téren és időn túli transzcendens dimenziót. A freskókat védőborítással látták el, de a termekben rosszak a fényviszonyok, ezért aki ott jár sem láthatja jól a képek részleteket.



Laird aztán, mint az interjúban is elmondja, akkor döbbent rá, hogy milyen könnyű a buddhista emlékeket elpusztítani amikor a talibánok felrobbantották az afganisztáni Bámiján-völgyben a sziklákba faragott hatalamas Buddha szobrokat. Pénzt gyűjtött hát és Tibetet járva elkezdte lefényképezni a freskókat. Az idén megjelent könyvben a Likhung templomon kívül a Potala-palotában, és számos más helyszínen, például a Szakja, a Szamje vagy éppen a Drepung és Necsung kolostorban készült fényképek láthatók.

Az impozáns méretű kiadványt magától a kiadótól meg is lehet rendeleni, ára méretéhez hasonlóan szintén vaskos, 10.000 euró, tehát jelenlegi árfolyamon 3,3 millió forint. Remélhetőleg készül majd belőle elérhető áron is kiadvány. Addig is itt van néhány kép a kiadó oldaláról.







Végül pedig egy néhány perces videó, ami a Lukhang kolostor freskóiról szóló korábbi londoni kiállításhoz készült.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Bódhicsitta - A Felébredés tudata

Kép
Amíg nem tartózkodunk valódi természetünkben, addig nem lelhetünk békességre. Mi ennek az oka? Az, hogy kettősségekben élünk, és a kettősségekben nincs béke. Mondjuk, Jánosnak van egy elképzelése, nekem is van egy másik, és megpróbáljuk ezeket összeegyeztetni. Egy ideig ez esetleg jól megy, idővel azonban az egyetértés felbomlik, és újra kitör a küzdelem. A létforgatagon belül valójában nem létezik igazi béke. Azonban minden ember megtalálhatja saját belső békéjét, ha felfedezi valódi természetét, és bennemarad abban. Hogy eljussunk ehhez, mások fürkészése és megítélése helyett önmagunkat kell alaposabban megfigyelnünk, és föl kell fedeznünk korlátainkat. Minden probléma gyökere az egonkban, az úgynevezett nagybetűs "ÉN"-ben rejlik. Nagynak és jelentősnek tartom én magamat, önmagam számára mindig az első helyen állok. Talán nem beszélünk erről, mert mások neveletlennek tartanának bennünket, de örökösen így gondolkodunk. Ha kicsit össze akarjuk húzni az ÉN-t, akkor többe
Tovább»