Láma Anagarika Govinda: Kultúra



A kulturálatlan ember a dolgokat csak önmagára vonatkoztatva szemléli. A kulturált ezzel szemben felismeri a nagy és lényegi összefüggéseket és szemlélődése közben kikapcsolja tulajdon személyét, mentes az előítéletektől. A tudás felhalmozása a látókör kiszélesítése nélkül a félműveltek jellemzője és nemritkán az úgynevezett művelteké is.

Egy egyszerű paraszt vagy nomád, aki talán írni és olvasni sem tud, de nem veszítette el kapcsolatát az univerzális háttérrel, illetve a benne lévő örök tudattal, kulturáltabb mint a „csak művelt”, akinek tényekre épült tudása csak önnön közvetlen céljainak szolgálatában áll.

A múlttal való organikus kapcsolat az eleven tradíciók révén értékes alapja a kultúrának, éppúgy, mint a múlt történelmi ismerete, mely képessé tesz bennünket arra, hogy az emberi viselkedést és cselekvést önérdek nélkül szemléljük. A világmindenség ismerete (legyen az tudományos vagy metafizikai-mitológiai alapokon nyugvó), lényeges kultúrfaktor, amennyiben ez a tudás elősegíti minden világok és lények elválaszthatatlan egységének tudatosítását.

Még a tiszta tudomány részéről olyannyira el nem ismert rendszer is, mint az asztrológia is értékes adaléka az emberi kultúrának. Mint ahogy a tudomány felfedezései nem tették feleslegessé a vallásokat, hanem csak megszabadították azokat az értelem-ellenes dogmák és a népi babonákban ballasztjától, úgy az asztronómia sem szünteti meg az asztrológia alapvető értékét, azaz az ember és a világ-egész között fennálló élő állapot kifejezőjét.

Az asztronómia mint olyan, (mint matematikai-fizikai világkép) nem segít minket abban, hogy a világot és a világban való helyzetünket megértsük. Épp ellenkezőleg: több problémát teremt, mint amennyit megoldani képes és elidegeníti az embert a világmindenségtől, amennyiben egyre inkább absztrakt nagyságok szisztémájavá teszi. És ezen utóbbiak oly távol esnek minden élőtől, hogy többé már semmi vonatkozások nincs az emberhez és lelki-szellemi világához.

Láma Anagarika Govinda, Meditációs gondolatok, 26


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Bódhicsitta - A Felébredés tudata

Kép
Amíg nem tartózkodunk valódi természetünkben, addig nem lelhetünk békességre. Mi ennek az oka? Az, hogy kettősségekben élünk, és a kettősségekben nincs béke. Mondjuk, Jánosnak van egy elképzelése, nekem is van egy másik, és megpróbáljuk ezeket összeegyeztetni. Egy ideig ez esetleg jól megy, idővel azonban az egyetértés felbomlik, és újra kitör a küzdelem. A létforgatagon belül valójában nem létezik igazi béke. Azonban minden ember megtalálhatja saját belső békéjét, ha felfedezi valódi természetét, és bennemarad abban. Hogy eljussunk ehhez, mások fürkészése és megítélése helyett önmagunkat kell alaposabban megfigyelnünk, és föl kell fedeznünk korlátainkat. Minden probléma gyökere az egonkban, az úgynevezett nagybetűs "ÉN"-ben rejlik. Nagynak és jelentősnek tartom én magamat, önmagam számára mindig az első helyen állok. Talán nem beszélünk erről, mert mások neveletlennek tartanának bennünket, de örökösen így gondolkodunk. Ha kicsit össze akarjuk húzni az ÉN-t, akkor többe
Tovább»