Láma Anagarika Govinda: Mágia és valóság

A mágia a közvetlen ráhatás, illetve behatás művészete. Olyan művészet, amely a fizikain és a dologin keresztül vezető kerülő utakat, a közvetítést kikapcsolja. Az ilyenfajta behatolás azonban csak koncentrált erő, csak fölgyűjtött energia segítségével lehetséges, ami villámhoz hasonló nagy feszültségének köszönhetően átugrik a téren, anélkül, hogy közvetítőre, vezetőre volna szüksége.

Szellemnek szellemre való hatása, a telepátia jelensége, továbbá tisztánlátás, távolba hallás, szellemi erők közvetítése, a test és szellem átalakítása a jóga segítségével, magasabbrendű valóságok intuitív észlelése és felismerése etc. Mindezek ”mágikus” jelenségek, azaz a közvetlen szellemi hatalom eredményei. Oly erő eredményei tehát, melynek nincs szüksége közvetítőre, mivel túl van időn és téren és ezért mentes a téridőbeli kauzalitásoktól és kötöttségektől. Fentiekben áll a „ szellemi szavak”, azaz a mantrák mágiája, az ideák lenyűgöző hatalma, a képek és szimbólumok ereje. De ugyancsak a fentieken alapszik a magas fejlettségű embereknek a környezetükre gyakorolt hatásai is.

„Gondolkodni annyi, mint megtenni” –mondja Novalis. Ez minden mágia, kiváltképpen minden mantrika alapelve. Egy gondolat, egy idea, egy elképzelés vagy kép állhatatos és ritmikus ismétlése összesíti a hatóerőt, mely oly nagy hatást fejthet ki, mint a folyamatosan aláhulló kis víz cseppek, amelyek sziklába is képesek lyukat vágni. A költészet és minden nagy művészet ereje mágikus hatásában rejlik.

„Alábecsültem a gondolat mágikus erejét és mindig beleestem az emberiség öröklött hibájába: a tettet óriásnak tartani és a gondolatot csak agyi szövevénynek, agyrémnek hinni. Csak aki megtanulja fényt mozgatni, csak az tud parancsolni az árnyéknak és velük a sorsnak.” –mondja Meyrink a Zöld arc című regényében, amiben még ezt is olvashatjuk: „A világ, amiben élünk, az okozatok világa. Az igazi okok birodalma el van rejtve: ha sikerül odáig előre nyomulnunk, akkor még varázsolni is fogunk majd. És képesnek lenni a gondolatok uralására –azaz keletkezésük legtitkosabb gyökereinek felfedezésére – az nem ugyanaz e mint varázsolni? Az emberiség jelenleg még gépekkel varázsol: de azt hiszem nincs már messze az idő, amikor, legalábbis néhányan, a puszta akaratukkal teremteni fognak. A csodálatos gépek feltalálása semmivel sem több, mint a csúcshoz vezető út mellett növő földi szeder felszedése.”

A jelenkor embere elveszítette ősi mágikus képességeit. Ezt pedig azért történt, mert minden figyelmét kifelé fordította, mert csak külső eszközöket keresett. Magát szerszámaira bízta és most már egészen önmaga teremtette gépeitől függ. Ilyenformán csaknem minden új technikai találmányra igaz, hogy nem az ember szabadulását segíti elő, hanem ellenkezőleg mindinkább szolgasorba taszítja.

A gyógyszer erre azonban nem a technika vagy a tudomány megtagadása, hanem azoknak az erőknek tudatosítása, melyek ezt a magasrendű tudományt és fejlett technikát teremtették. A feladat az volna, hogy ezeket az erőket ne csak kifelé, de befelé is irányítsuk, szóval állítsuk helyre ama lelki egyensúlyt, mely egyedül teheti elérhetővé, hogy urai maradjunk technikai eszközeinknek. Ezen az úton esetleg egy napon már szükségük sem lesz a külső eszközökre.

Láma Anagarika Govinda, Meditációs gondolatok, 12