Láma Anagarika Govinda: Polaritás és mélydimenzió



Az intellektus absztrakt gondolkodása megkísérli bagatellizálni azt a polaritást, melyre a világ felépül, vagy megpróbálja tagadni egy elvonatkoztatott egység, egy absztrakt, fogalmi monizmus érdekében. Ez éppoly „lapos” dolog, mint annak a háromdimenziós tárgynak a képe, amelyet csak egyetlen nézőpontból szemlélünk. Ez az oka annak, hogy a fentiekre alapozott filozófia annyira távol van az élettől.

Az a tény hogy két szemmel látunk, hogy két füllel hallunk, utal arra, hogy mennyire szükséges a dolgokat különböző nézőpontokból szemlélni. Csak ezáltal keletkezhet ama mélydimenzió, amit testszerűségnek nevezünk, és amelyhez az idő elemének, vagy az időbeli kiterjedésnek is hozzá kell még járulnia, ha a kérdéses testnek  a valóság követelményét kell kielégítenie számunkra.

Az ősi filozófiai rendszerek élethez való közelsége és időtlen érvényessége azon nyugszik, hogy helyesen értékelik a polaritást és az abban benne rejlő egészet. Ilyen filozófiai szemléletre alapozódott a kínai Ji csing, az indiai és tibeti tantrizmus (a vonatkozások, összefüggések filozófiája), melyek a férfi és női elvnek, az égnek és a földnek, a fénynek és a sötétségnek, a passzivitásnak és az aktivitásnak a polaritására vannak felépítve.

Gondolkodásunk a gondolkozásról való gondolkodássá, másodkézből – sőt harmad- és negyed kézből – való gondolkodássá vált,  ahelyett, hogy „elsőkézből” való gondolkodás lenne, azaz az élet közvetlenül adott szimbólumaival való gondolkodássá válna. A költőnek igazsága annak erejében jelenik, hogy használni tudja ezeket.
Csak miután az értelmi központ magát függetlenné tette, akkor borultak árnyékba a polaritás fundamentális tényei, méghozzá egy abszolút monizmus felé való törekvés következtében. A polaritás semmiképpen sem tagadja az egység ideáját, épp ellenkezőleg: ez teszi az egységet lehetségessé, mivel a puszta egyformaság egységnek nem tekinthető. Az egység szellemi értelemben a különbözőségeknek tökéletes együttműködése és a poláris ellentétek elválaszthatatlansága.


Láma Anagarika Govinda, Meditációs gondolatok, 9

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Bódhicsitta - A Felébredés tudata

Kép
Amíg nem tartózkodunk valódi természetünkben, addig nem lelhetünk békességre. Mi ennek az oka? Az, hogy kettősségekben élünk, és a kettősségekben nincs béke. Mondjuk, Jánosnak van egy elképzelése, nekem is van egy másik, és megpróbáljuk ezeket összeegyeztetni. Egy ideig ez esetleg jól megy, idővel azonban az egyetértés felbomlik, és újra kitör a küzdelem. A létforgatagon belül valójában nem létezik igazi béke. Azonban minden ember megtalálhatja saját belső békéjét, ha felfedezi valódi természetét, és bennemarad abban. Hogy eljussunk ehhez, mások fürkészése és megítélése helyett önmagunkat kell alaposabban megfigyelnünk, és föl kell fedeznünk korlátainkat. Minden probléma gyökere az egonkban, az úgynevezett nagybetűs "ÉN"-ben rejlik. Nagynak és jelentősnek tartom én magamat, önmagam számára mindig az első helyen állok. Talán nem beszélünk erről, mert mások neveletlennek tartanának bennünket, de örökösen így gondolkodunk. Ha kicsit össze akarjuk húzni az ÉN-t, akkor többe
Tovább»