Láma Anagarika Govinda: Eggyéválás

Férfi és nő eggyé válása következtében új lény születhetik a világra, de mennyivel többet érhetnénk el, ha a teremtő egyesülés ugyanezen törvényét tudatos létünk minden más síkján megvalósítanánk. Az emocionális síkon egyesülnünk kellene embertársainkkal, a szenvedéseikben és örömeikben való szerető részvétel útján. A mentális síkon egyesülnünk kellene kontemplációnk tárgyaival, a szellemi síkon egyesülnünk kellene a végtelennel.

De az emberek még azt sem tanulták meg, hogyan kell a fizikai síkon tökéletesen eggyé válniuk, mivel nem képesek önnön lényük tökéletes feladására, és egy jottányit sem készek feladni én-ségünkből. Az ilyen emberek hogyan is várhatnák el, hogy sokkal nehezebb egyesülésük a tudat és a lét magasabb síkjain a magasabb ideálokkal sikerülni fog? Alap nélkül nem építhető maradandó épület.

A természet maga adta a kezünkbe a halhatatlanság kulcsát, amikor megmutatta hogy az élet továbbadása az odaadás aktusán nyugszik. Ha az ember ezt az aktust lealacsonyítja, megszentségteleníti, amennyiben a testi funkciót elkülöníti lelki és szellemi hátterétől, akkor az a saját vétke, legsajátabb bűnbe-esése lesz.

Egy eszközzel való visszaélés nem az eszköz, hanem alkalmazója értékét teszik kérdésessé. A rossz kézműves selejt munkájáért egyszerűen a munkaeszközt, vagy munkája anyagát okolja. Az olyan emberek, akik belemerülnek a test, az élet és a „világ” gyalázásába, rágalmazásába, nem mások, mint rossz kézművesek, akik nem értenek sem szellemi sem testi „eszközeik” kezeléséhez. Elvakult gőgjükben a lét bíráinak szerepében tetszelegnek – mintha ők maguk azon kívül állnának! Pedig ha ez az univerzum értelmetlen, úgy értelmetlen kell legyen az az ítélet is, amelyet eme univerzum által termelt tudat mondott ki.

Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 27