Láma Anagarika Govinda: Eggyéválás


Férfi és nő eggyé válása következtében új lény születhetik a világra, de mennyivel többet érhetnénk el, ha a teremtő egyesülés ugyanezen törvényét tudatos létünk minden más síkján megvalósítanánk. Az emocionális síkon egyesülnünk kellene embertársainkkal, a szenvedéseikben és örömeikben való szerető részvétel útján. A mentális síkon egyesülnünk kellene kontemplációnk tárgyaival, a szellemi síkon egyesülnünk kellene a végtelennel.

De az emberek még azt sem tanulták meg, hogyan kell a fizikai síkon tökéletesen eggyé válniuk, mivel nem képesek önnön lényük tökéletes feladására, és egy jottányit sem készek feladni én-ségünkből. Az ilyen emberek hogyan is várhatnák el, hogy sokkal nehezebb egyesülésük a tudat és a lét magasabb síkjain a magasabb ideálokkal sikerülni fog? Alap nélkül nem építhető maradandó épület.

A természet maga adta a kezünkbe a halhatatlanság kulcsát, amikor megmutatta hogy az élet továbbadása az odaadás aktusán nyugszik. Ha az ember ezt az aktust lealacsonyítja, megszentségteleníti, amennyiben a testi funkciót elkülöníti lelki és szellemi hátterétől, akkor az a saját vétke, legsajátabb bűnbe-esése lesz.

Egy eszközzel való visszaélés nem az eszköz, hanem alkalmazója értékét teszik kérdésessé. A rossz kézműves selejt munkájáért egyszerűen a munkaeszközt, vagy munkája anyagát okolja. Az olyan emberek, akik belemerülnek a test, az élet és a „világ” gyalázásába, rágalmazásába, nem mások, mint rossz kézművesek, akik nem értenek sem szellemi sem testi „eszközeik” kezeléséhez. Elvakult gőgjükben a lét bíráinak szerepében tetszelegnek – mintha ők maguk azon kívül állnának! Pedig ha ez az univerzum értelmetlen, úgy értelmetlen kell legyen az az ítélet is, amelyet eme univerzum által termelt tudat mondott ki.

Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 27

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Láma Anagarika Govinda: Miért vagyok buddhista?

Kép
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel. A Buddha nem ígért tanítványainak sem mennyei gyönyöröket, sem jutalmat, s nem biztosította a megváltásukról azokat, akik vakon hittek benne. Számára a vallás nem üzlet volt, hanem a megvilágosodáshoz vezető út. Nem vakon hívő vazallusokat, hanem gondolkodó tanítványokat akart, vagyis olyan híveket, akik tiszta belátásból követik őt. Megvolt a bátorsága ahhoz – és ez a vallások történetében egészen egyedülálló –, hogy megkövetelje a kritikát, és saját tanítását is kitegye követői ítéletének, miáltal az önbecsülést a szellemi fejlődés és szellemi szabadság alapjává tette. Minthogy a Budd
Tovább»

Láma Anagarika Govinda: Függőség és szabadság

Kép
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban vil
Tovább»

Lama Anagarika Govinda: A szó elégtelensége

Kép
A Lankavatara szútrában ezt olvassuk:„A tanítvány ne ragaszkodjék a betűhöz, a szavakhoz, mivel azok nem tökéletesen fedik az értelmet: a betű nem azonos az igazsággal. Ha az ember ujjával rámutat valamire, úgy tévedés volna a mutató ujjat ama dolognak tekinteni, amelyre mutat. Hasonlóképpen a tudatlanok és együgyűek, akár a gyermekek, képtelenek feladni ama téves nézetüket, hogy a szó ujjhegyében benne foglaltatik maga az értelem.” A szavak félrevezetőek: egyrészt mivel ugyanazt a dolgot, vagy ugyanazon tapasztalást különböző módokon képesek leírni, másrészt mivel ugyanazon kifejezést különböző értelmezésben és különböző célok érdekében használják.  Ama negatív magatartás, melyet az ortodox buddhistáknak az Upanisádokkal és a Védantával szemben tanúsítanak, az rendszerint a másik rendszerrel szembeni tudás hiányán alapszik, vagy azon a naiv elképzelésen, hogy azonos szavak azonos jelentéssel bírnak. Illetve azon, hogy azok a kijelentések, melyek verbális kifejezésekben a
Tovább»