khandroma blog

A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk. Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette.  Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (...) A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban...

Nem a cél az, amely az eszközt szentesíti, de az eszköz az, melyik a cél természetét meghatározza. Minden akció reakciót eredményez, mégpedig nemcsak külső, de még inkább belső értelemben. Mindent tett nyomot hagy a cselekvőben. Ebben áll a ható cselekvés (karma) hatalma.  Nem egy külső, a cselekvőtől független törvényszerűségről, vagy egy bizonyos isteni  „ igazságról” van tehát szó, mert tulajdonképpen inkább emberi bosszúvágyat, mint isteni tulajdonságot fejez ki. Következésképpen az eszközök, melyeket céljaink érdekében alkalmazunk, közvetlenül visszahatnak a cselekvőre, és az állandó ismétlés következtében egyfajta saját-életet élnek - ami erősebb mint a célkövetés eredeti motívuma. És ha valamit el akarunk érni, de az eszközeink nem idomulnak a célhoz, akkor azzal csak ámítjuk magunkat,   mint azok, kik a tűz és kard segítségével próbálták a szeretet vallását terjeszteni, és végül az intolerancia és gyűlölet barbárságában kötöttek ki. A közvetlen ...

Hogy minden félreértés elkerülhető legyen, tisztában kell legyünk azzal, hogy a gondolkodásban több fokozat létezik: megkülönböztető gondolkodás, fogalmi gondolkodás, rendező, összefoglaló gondolkodás, valamely határolt cél érdekében. Ez az első fokozat. És mindezekben megkülönböztetendő a tisztán önös, valamint az önnön motívumoktól mentes gondolkodás. A következő, második fokozat a fentiekkel azonos, de azoktól annyiban különbözik, hogy nem határolt, hanem határoktól mentes cél érdekében történik: ez a tiszta tudásszomj ( filozófia, tudomány). A harmadik fokozat a képszerű, integráló gondolkodás. A negyedik a legmélyebb befelé merülésnek vagy hasonló teremtő szellemi állapotoknak tiszta, intuitív szemlélete. (Láma Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 13.) Kép forrása: Wikipédia

Rendünk szellemi vezetőjének, Vadzsramálának írása Láma Anagarika Govindáról.  Gyakran a buddhizmus nyugati úttörőjének nevezik őt, aki hidat vert kelet és nyugat között. Azóta a Dharma, s különösen annak tibeti hagyománya is gyökeret eresztett nyugaton, és tisztázódott számos félreértés, amelyek szétoszlatásán Govinda Láma az ötvenes és a hatvanas években oly sokat fáradozott. Az ilyesfajta félreértések ma már csak azok fejében fordulnak meg, akik a buddhizmussal alig, vagy egyáltalán nem foglalkoztak. Nemzedékünk sok nagy gondolkodója kapott Govindától fontos indíttatásokat, különösen könyvein keresztül, melyek többszöri olvasás után is számos újszerű, korábban észrevétlenül hagyott gondolat tárházának bizonyulnak. Jóllehet személy szerint engem is mélyen érintettek könyvei, mert fel tudtam fedezni bennük a különféle nézetek és vélemények mögött oly gyakran elsikkadó valóságot, még ennél is sokkal jobban hatott rám egyénisége és személyes példája. Sok találkozásunkon egyszer...

A buddhizmusban nagy jelentőséget tulajdonítunk az úgynevezett áthagyományozási "vonalnak", amely a szellemi tanítások hitelességét és hatékonyságát szavatolja számunkra. Szinte zavarbaejtően sokféle buddhista iskola és gyakorlatrendszer létezik, amelyek mind a Buddháig visszanyúló megszakítatlan mester- tanítványi láncolatra vezetik vissza saját hagyományukat. E sokféleség magyarázata a lehetséges gyakorlók sokféleségében rejlik. A különféle iskolák azért születtek, hogy elébe menjenek a különféle hajlamú és temperamentumú gyakorlók szükségleteinek. A fontos az, hogy ki-ki ahhoz az iskolához, vagy gyakorlatrendszerhez csatlakozzon, amelyet a saját hajlamai, vonzalmai és képességei alapján önmagához a legközelebb állónak érez, amelyhez a legszorosabb rokonság fűzi. A bensőséges kapcsolatnak ez az érzése segít később áthídalni a szellemi úton számos nehézséget. Nézetünk szerint nem is olyan nagyon fontos az, hogy valaki melyik vonalhoz, iskolához, vagy ta...