khandroma blog

Most sötét van kint a templom körül, bent púdzsát tartunk, az Arya Maitréja Mandala, így a Buddhista Misszió központi szertartását. Az este beállta után mindannyian kimegyünk a sötétbe, a Béke Sztúpához, ehhez az életfát is magába foglaló 24 méter magas szent építményhez. Világosvár a tisztás neve, melyre a sztúpa melletti templom épült a Kovácsi-hegy tetején, Zalaszántó, vagy ahogy az első források említik, Samtow közelében vagyunk. Nomen est omen, Világosvár neve a fényt és persze magyarul a várakozást is prezentálja, mintha azt mondaná, a világosság várna ránk. (És benne van az egész világ is.) A púdzsában Maítréja Buddhát, tibetiül Dzsampát hívjuk meg: mint tudjuk, ő lesz az eljövendő Buddha. Őrá várunk, őreá, aki még a Tusita mennyországban, a Megelégedettség birodalmában, a dévák vagy istenek egében tartózkodik, azon a helyen, amely földi születése előtt Sákjamuni Buddha lakhelyéül is szolgált. Ott másként múlik az idő, úgy tartják, hogy lakóinak egy na

Tibet freskói. Ezzel a címmel adta ki a Taschen kiadó azt a 498 oldalas, 50X70 cm-es és több mint 27 kilós könyvet, műalkotást?, amelyben Thomas Laird amerikai fotográfus képei láthatók. A szumóbírkózó-méretű, XXXL-es exkluzív mű példányait maga Őszentsége a Dalai Láma is aláírta. A fotós a Tricycle magazinnak adott interjúban elmondta, hogy a minél nagyobb felbontás érdekében minden egyes freskóról erős fényben fotók százait készítette el, és a különálló egységeket aztán számítógéppel rakta össze. Így, valamint a legmodernebb nyomdatechnikának köszönhetően, a könyv lapjain úgy nézhetők meg ezek a freskók, ahogyan azt a helyszínen sem lehetne látni. Ragyogó színekben – és tegyük hozzá: az eredeti méretükben. Thomas Laird először1986-ban a Lukhang-templomban látott freskók láttán döntött úgy, hogy minél több ilyen tibeti emléket megörökít. Évszázadokon át csak a mindenkori Dalai Láma látogathatta ezt a titokban tartott helyet, ami Lhaszában, a Potala-palota mögött

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Őszentségét, a szerzetesek és apácák szangháját, tisztelt vendégeinket, valamint a Drikung és a Maitreya Mandala összes tagját és barátját. Tavaly emlékeztünk meg Dehra Dunban Jigten Sumgon – a Drikung rend megalapítójának – maha-parinirvánája 800. évfordulójáról. Ma Lama Anagarika Govinda, az Arya Maitreya Mandala rend alapítója születésének 120. évfordulóját ünnepeljük itt, Zalaszántón. A mai napon egy olyan ember előtt szeretném a tiszteletemet leróni, aki megalapította, vezette és inspirálta szanghánkat, s aki a gurum volt élete utolsó tizenkét évében. Amikor 1972-ben Frankfurtban személyesen találkoztam Govinda lámával, „Tibet örökségéről” beszélt, az ország és kultúrája iránti olyan szeretettel és lelkesedéssel, hogy jóllehet tele volt a terem, meg lehetett volna hallani, ha egy tű a padlóra esik. Ugyanígy igézte meg Lama Anagarika Govinda – a tudós, művész, költő és szellemei mester – a Fehér felhők útja című, legnépszerűbb könyvével

Ha nyugati emberek tanulmányozzák a buddhizmust, természetes, hogy a saját kulturális szűrőjükön keresztül fogják értelmezni a szavakat és fogalmakat. A buddhista fogalmak azonban egy nagyon különböző keleti kulturális és filozófiai háttérből származnak, melyet itt Nyugaton nehezen értünk ösztönösen. Nem csak a fordításról van szó. Még a legjobb fordítás is félrevezethet, szándéka ellenére. Úgy véljük, ismerjük a fordításban használt szavakat, mégis meglehet, hogy nem értjük teljes egészében a jelentésüket. Nem vagyunk tudatában annak, hogy abban a gondolkodási rendszerben, amelyből származnak, mást jelentenek. Ez nehézséget okozhat a buddhista tanítóknak és tanítványoknak, nem lévén tudatában a lehetséges félreértéseknek. A gyakorló buddhistává válásom útján keserűen megtapasztaltam ezt, ezért alaposan tanulmányoztam mindkét rendszert annak érdekében, hogy képes legyek közvetíteni a kettő között, előmozdítandó a kölcsönös megértést. E tekintetben Govinda láma nyomdokait köv