khandroma blog

Az intellektus absztrakt gondolkodása megkísérli bagatellizálni azt a polaritást, melyre a világ felépül, vagy megpróbálja tagadni egy elvonatkoztatott egység, egy absztrakt, fogalmi monizmus érdekében. Ez éppoly „lapos” dolog, mint annak a háromdimenziós tárgynak a képe, amelyet csak egyetlen nézőpontból szemlélünk. Ez az oka annak, hogy a fentiekre alapozott filozófia annyira távol van az élettől. Az a tény hogy két szemmel látunk, hogy két füllel hallunk, utal arra, hogy mennyire szükséges a dolgokat különböző nézőpontokból szemlélni. Csak ezáltal keletkezhet ama mélydimenzió, amit testszerűségnek nevezünk, és amelyhez az idő elemének, vagy az időbeli kiterjedésnek is hozzá kell még járulnia, ha a kérdéses testnek   a valóság követelményét kell kielégítenie számunkra. Az ősi filozófiai rendszerek élethez való közelsége és időtlen érvényessége azon nyugszik, hogy helyesen értékelik a polaritást és az abban benne rejlő egészet. Ilyen filozófiai szemléletre alapozódo...

A kulturálatlan ember a dolgokat csak önmagára vonatkoztatva szemléli. A kulturált ezzel szemben felismeri a nagy és lényegi összefüggéseket és szemlélődése közben kikapcsolja tulajdon személyét, mentes az előítéletektől. A tudás felhalmozása a látókör kiszélesítése nélkül a félműveltek jellemzője és nemritkán az úgynevezett művelteké is. Egy egyszerű paraszt vagy nomád, aki talán írni és olvasni sem tud, de nem veszítette el kapcsolatát az univerzális háttérrel, illetve a benne lévő örök tudattal, kulturáltabb mint a „csak művelt”, akinek tényekre épült tudása csak önnön közvetlen céljainak szolgálatában áll. A múlttal való organikus kapcsolat az eleven tradíciók révén értékes alapja a kultúrának, éppúgy, mint a múlt történelmi ismerete, mely képessé tesz bennünket arra, hogy az emberi viselkedést és cselekvést önérdek nélkül szemléljük. A világmindenség ismerete (legyen az tudományos vagy metafizikai-mitológiai alapokon nyugvó), lényeges kultúrfaktor, amennyiben ez a...

A mágia a közvetlen ráhatás, illetve behatás művészete. Olyan művészet, amely a fizikain és a dologin keresztül vezető kerülő utakat, a közvetítést kikapcsolja. Az ilyenfajta behatolás azonban csak koncentrált erő, csak fölgyűjtött energia segítségével lehetséges, ami villámhoz hasonló nagy feszültségének köszönhetően átugrik a téren, anélkül, hogy közvetítőre, vezetőre volna szüksége. Szellemnek szellemre való hatása, a telepátia jelensége, továbbá tisztánlátás, távolba hallás, szellemi erők közvetítése, a test és szellem átalakítása a jóga segítségével, magasabbrendű valóságok intuitív észlelése és felismerése etc. Mindezek ”mágikus” jelenségek, azaz a közvetlen szellemi hatalom eredményei. Oly erő eredményei tehát, melynek nincs szüksége közvetítőre, mivel túl van időn és téren és ezért mentes a téridőbeli kauzalitásoktól és kötöttségektől. Fentiekben áll a „ szellemi szavak”, azaz a mantrák mágiája, az ideák lenyűgöző hatalma, a képek és szimbólumok ereje. De ugyancsak a...

Az igazi tiszte le tadás ( pūjā ) nem más, mint belső odaadás, eggyé válás, a belső identifikáció egy aktusa. Ezt elérnünk nem mindig sikerül. De már az akarat, a belső készség és nyitottság hozzásegíthetnek ahhoz, hogy tiszteletünk tárgyát megközelíthessük , és lényünk egy hullámát kiáramoltassuk az ideál irányába, hogy az ideál közvetlen közelébe juthassunk. Minden ilyen készséges magunk-kiáramoltatás megszabadít bennünket az „Én-től” és az ideál öntőformájába engedi önteni erőinket. „ Csak isteni képes az Istent tisztelni.” –mondj egy ősi indiai közmondás. S ehhez hozzátehetjük, hogy csak tisztelet alkothat istenit. A tisztelet, az „alázat”, melyről Goethe hogy meggyőző erővel beszélt, a bennünk lévő isteni minden megvalósításának a gyökere. Odaadás nélkül nem létezhet teremtő tevékenység, tökéletesedés. Az odaadás aktusa egyben az átváltozás, a mássá-válás aktusa is. A magnak meg kell halnia, hogy a csírából új élet születhessék. Csak ama művek időtállóak, mely...

Csak addig panaszkodunk a világ mulandósága és testünk pusztulása miatt, amíg nem tudjuk azt, hogy mi magunk válhatunk ezek teremtőivé. Aki azonban tudja, hogy fentiek örökkévalóság óta önnön „teremtményei”, hogy minden elmúlt újra teremthető, az teremtményei mulandósága miatt éppen úgy nem panaszkodik, mint ahogy az énekes nem siratja dalának elhaló hangját. Hiszen a dalénekes mindenkor képes arra, hogy énekének hangját újra megszólaltassa. A múlhatatlanság titka ebben áll: nem a ragaszkodásban, de ellenkezőleg az elengedésben! Mert ami felett uralkodunk, ami felett rendelkezünk, ahhoz nem kell ragaszkodnunk: mindenkor magunkból teremthetjük újra, a bennünk lévő szuverén szellem teremtő ereje segítségével. Nem kelnek-e életre a virágok minden tavasszal? A természet teremtő ereje szinte pazarló. Csak a teremtésre képtelen ragaszkodik a meglévőhöz. Az ember a természet törvényeinek megfigyelése és követése révén úrrá lett a természet felett. A szellem t...